HTML

Para Noir

Nincs mindennek oka, de aminek van, az emberi agy szüleménye. E tény pedig nem vetít sem magára, sem előre semmi jót. Itt van pl. ez a blog..

Friss topikok

  • Bobby Newmark: @rozsomák: Igen, erről szóltál. Hülyeséget. Nyugodtan ráklikkelhetsz a nevemre, aztán megnézheted,... (2016.08.25. 20:46) az emberiség idiótái felnéznek
  • l_v_sz: Háát, a bánat tudja, mikor , hogyan és milyen hosszan, esetleg ha jósolna (már ha tud!), nagyban m... (2010.03.11. 15:27) Te milyen halált választasz?
  • sing-lee: Az unicumban is lehet valami. Már nem is tudom mikor ittam először két hétig egyfolytában, de ha m... (2009.10.09. 12:40) danone metadon

Linkblog

Licenc

Creative Commons Licenc

2016.08.24. 13:05 kunkorcsiga

az emberiség idiótái felnéznek

Van ez a videó:

ami egy jó ideje nagy népszerűségnek örvend, mindenki buzgón osztogatja a facsén, na én ezt valahányszor meglátom feltűnni, erősen “idegállapotba kerülök”. Nézzük csak:

Rögtön az elején közli szegény fickó, hogy bár neki 422 ismerőse van a FB-on, de mégis magányos. Hát ez sz@r ügy, esetleg el lehetne kezdeni gondolkoznia azon, hogy miért is alakult ez így. Esetleg elviselhetetlen a természete, vagy túlságosan zárkózott, az is lehet, hogy büdös a szája, vagy éppen a Pitcair-szigeten él, ahol az alapbeállítások része az alacsony lakosságszám. Ez a magányosság még inkább szakemberért kiált, ha figyelembe vesszük, hogy állítása szerint minden nap beszél a 422 ismerősével. Jó, értem én, hogy most a szemantikán lovaglok, de ha csak napi öttel beszél, akkor is elgondolkodtató, hogy az ismerősei közül senkit nem talál arra méltónak, hogy mélyebben megismerjék egymást, vagy a fentiekben taglalt okok valamelyike miatt ő nem érdekes senki számára? Végül is mindegy, a lényeg, hogy a srác valamit nagyon bénán csinál, ha ennyi idősen, ennyi ismerős mellett magányos. (Itt most eltekintek a csuhabarna pulóver alól kikandikáló, szigorúan zárt gallérú, Vögele-vonalat sejtető ing és a búbánatos spánielszemek élettani hatásainak taglalásától).

Persze a legegyszerűbb dolog a közösségi médiát okolni (hiszen ez manapság a konyhafilozófusok kedvenc szentgrálja), ahelyett, hogy kitalálna valami neki tetsző mókát és az esemény funkció használatával létrehozna egy eseményt, ahová meghívná a 422 ismerősét, és mindjárt nem csak a képernyőn látná az embereket. Ehelyett mély megállapítást tesz, miszerint a média a társadalom. És hát ott a pont, hiszen a társadalom valóban nem más, mint egymással interakcióba lépő emberek hálózata.

Igen, volt, hogy a kapcsolatteremtést a melldöngetés és közös szakócapattintás jelentette, aztán később (ökológiai szempontból csúnya-csúnya) füstjeleket, galambpostát, lovasfutárt, postakocsit, telegráfot, neadjisten! telefont használtak , de mindezek a lehetőségek csak azt szolgálták, hogy kapcsolatba kerülhessenek egymással azok is, akik földrajzilag vagy egyéb okból kifolyólag nem tudtak vagy AKARTAK személyesen találkozni. Ami jelenleg sincs másként. Azok az emberek, akik IRL szeretnék látni egymást megteszik ezt, találkoznak, időt töltenek együtt majd elválnak és újra találkoznak. Azokkal az ismerőseinkkel pedig, akik csak egy bizonyos szintig érdekelnek bennünket, velük online tartjuk a kapcsolatot, és önámítás azt hinni, hogy ha nem lenne FB, akkor ezek az emberek mind-mind személyesen akarnának találkozni egymással. Nem, akkor még ennyi kapcsolat sem lenne köztük.

Érdekes módon, az mindig vicces, amikor az idős emberek azzal jönnek, hogy bezzeg az én időmben ez nem így volt, és ebből eredően az régen sokkal jobb is volt, mert amíg a patakban mángorolták a ruhát, nem volt környezetszennyezés a mosószerek által, debezzeg manapság azt a sok flancos kölnizett pacsmagot öntik azokba a zajos ótómata mosógépekbe, hát mivé lesz így a világ?! Közben pedig a “mai” felnőttek nem veszik észre, hogy ők ugyanezt teszik, csak most az internet, a közösségi oldalak és a vlogok, a snapchat lett mindaz, amit ők már nem értenek, mindebből következően nyilván rossz és káros. Sosem értettem az emberek azon csoportját, akik minden újat félve és csak a hátrányait meglátva néznek. Szerencsére persze nem mindenki ilyen - értelemszerűen - hiszen akkor nem volna fejlődés.

A videóban hatásosan összevágott kis képekben láthatjuk, ahogy az “ajtók becsukódnak”, majd a gyerekek a kanapén ülve a telefonjaikat nyomkodják, ahelyett, hogy például Gazdálkodj okosan!-t játszanának egymással. De miért tennék ezt, ha nem azt szeretnék? Ha számukra már más dolgok érdekesek? Miért baj ez? Miért fáj elfogadni? Változik a technológia és ezzel együtt változnak az emberek is, ami teljesen normális.

Tőlünk sem várták el a szüleink, hogy mulatság gyanánt kukoricacsuhéból készítsünk babát magunknak, vagy karikát hajtsunk a pusztában, esetleg métázzunk a grundon, hanem hagyták, hogy legózzunk, távirányítós autókkal játszunk, kazettás magnóval lófráljunk és igen, volt, akinek már volt számítógépe is, amin kiváló játékok futottak.

Persze az is elszokott hangozni, hogy nem mennek ki a gyerekek a parkba játszani, hanem otthon ülnek és a gépeiket nyomkodják, bezzeg a mi időnkben mennyivel jobb volt a salakos pályán focizni, a játszótéren hintázni, meg a mezőn falevelet gyűjteni. Igen, nekünk az volt, mi azt szerettük. Ma már új dolgok is vannak a képletben, aki most gyerek, ő már egy más halmazból választ magának játékot, azt, ami számára érdekes.

Fanyalgóknak ajánlom azt a nézőpontot is, amely szerint a mostani kamaszok nem a téren bandáznak, cigiznek stikában meg ki tudja milyen szörnyűségeket művelnek, amikről a szülő nem is tudott, csak félt sejteni, hanem ügyesen, ellenőrzött körülmények között ül otthon a gépénél és ha mégis elmegy szórakozni a barátaival (mert vannak barátaik a mostani srácoknak is), akkor az ott zajló eseményeket szinte real time-ban tudja követni, mert jelen felfogás szerint ami nincs fent valamelyik közösségi oldalon, az meg sem történt. Hát nem tiszta haszon?

A kisfilm tovább részében ismét coelhoi magasságokba emelkedik az elkövető, miszerint a technika rabszolgái vagyunk, meg csak magunkkal törődünk, holott az élményeink megosztva jók (valaki segítsen, hol a kapcsolat a fenti két megállapítás között?) és tartsuk a barátainkkal a kapcsolatot, mert az jó. Ennél a résznél már súlyos kérdőjelek nőttek a homlokomon, mert ha ezt főhősünk ilyen jól tudja, akkor miért is magányos szegénykém? Arról nem is beszélve, hogy az ökörítófülpösi nyaralást régen csak apuval és anyuval tudtam élvezni, most a közösségi oldalakat használva fényképeken meg tudom osztani az élményeimet minden arra kíváncsi ismerősömmel, hogy például bélabácsi milyen szépen kunkorította a hegyeserős paprika karikát a halászlé tetejére. Vagy ilyesmi.

Ez után a kultúra rovat következik, miszerint olvassunk vagy fessünk, és akkor nem fogunk unatkozni. Ezzel nem tudok vitatkozni, azt azonban ismét nem értem, hogy miért gondolja emberünk, hogy, ha nem olvasunk vagy festünk, akkor szükségszerűen unatkozni fogunk. Merő badarság. Egyébként meg ő a kényszeresen BKK-zó nyugdíjas nénik álmának megtestesülése, mert, hogy ő inkább csevegni vágyik utazás közben, s felhívást intéz hozzánk, hogy tegyük le a vonaton a telefonunkat és inkább útitársainkkal beszélgessünk. Persze, tegye aki ezt szeretné, én speciel kifejezetten hálás vagyok a fülhallgatóért, mert lehetővé teszi, hogy ne kelljen kényszerbájcsevegéseket folytatnom. A technofóbia amúgy nem gond, csak ne kelljen nekem is követni. Ámbátor, ha nem lenne FB, amit ugye hősünk tanult marketingeseket megszégyenítő módon használ is, hogyan tudta volna útjára bocsátani ezt a kisfilmet? Öhö-öhö...

Ezek után még szirupos előadást hallhatunk arról, hogy vegyük észre a környezetünket (neki már lenne ocolus rift-je, hogy ez külön feladatnak érzi?) és hogy a szerelem milyen boldogító érzés (mégsem magányos?) majd a koktélmeggy a növényi habon: adjuk el a gépünket, hogy gyűrűt vehessünk álmaink nőjének. Ez kész! Szerintem ezt kár is cizellálni, ez annyira elmeroggyant, hogy önmagában is megáll.

A végén még meghallgathatunk egy örökbecsű közhelygyűjteményt, miáltal megvilágosodunk, hogy vagy telefon vagy család, de együtt a kettő nem megy és végül az egész esszenciája, mint fokhagymás uborkasaláta tetején a tejfölhab: “A szereteted ad (sic!) ne ‘Like’-okat.”

Anyám szerint hülyeség erre a baromságra ennyi betűt pazarolni.

15 komment


2008.10.27. 07:00 kunkorcsiga

Te milyen halált választasz?

Elgondolkodtam ezen a halál-dolgon. Konkrétan a mikéntjén. Mert ez is olyan, mint a szokás, ahány ház, annyi. Biztos sokan tűnődtetek már azon, hogy milyen módon is jön el majdan - hangsúlyos rész a majdan - az elmúlás. Van, ki álmában szeretné, van ki úgy, hogy legyen ideje végiggondolni mindent, elköszönni a családjától, mások orgazmus közepette akarnak távozni, az elvetemültebbek esetleg úgy döntenek, hogy kiugranak az ablakon. De egy dolog azt hiszem közös: senki nem vágyik hosszadalmas, fájdalmas, kínok közepette való rettegős halálra.

Viszont azt ugyebár nem nagyon lehet tudni, hogy ki milyen halálmódra van predesztinálva. Arra gondoltam, milyen piaci értéket képviselne, ha az ember előre tudhatná a halálnemét.

És ez eladható volna.

Például én tudnám, hogy oroszlánok fognak széttépni, ami lássuk be nem túl kellemes módja az elhalálozásnak, ezért szeretnék megszabadulni eme lehetőségtől. Ilyen esetben keresnék egy olyan személyt, aki teszem azt ágyban, alvás között fog elhunyni, ámde jelenleg igen nagy szüksége van tetemesebb (ha-ha) pénzösszegre, így eladja nekem az ő kényelmesebb elmúlását és megkapja cserébe az oroszlánokat. Később ezt ő is elbizniszelheti, avagy bevállalja saját maga. A pontos idejét persze nem tudná senki, mert akkor az kijátszható volna és a halállal nem viccelünk. Nekem legalábbis legutóbb ezt mondta és nagyon szigorúan nézett, tehát hittem neki.

Már látom azt is, ahogy elterjedne a halálnem-bűnözés. Galádabb emberek fegyverrel kényszerítenének másokat a kedveltebb haláltípusokról való lemondásra. Krőzusok igérnének vagyonokat, hogy kiváltsák a maguk helikopteres-falra-felkenődős búcsújukat valami barátságosabbra.

A lottón minden héten kisorsolnának egy joker-halált, amit arra vált be a szerencsés nyertes, ami a szíve vágya. A plázákban külön halálruhabolt is volna, hiszen ha már tudjuk hogyan, akkor adjuk meg a módját, nemde? - mert olyan hervasztó dolog volna: úriasan lebiccenteni a fejünket egy ízletes vacsorát leöblítő bor kortyolása közben valami elnyűtt, pörköltszaftos pizsiben. De egy decens szmoking az azért mégis más, annak van sodrása egy olyan magasztos pillanatban, mikor rátalálnak ez emberre úgy két hét után a kis hetedik emeleti panellakásában.

Persze, biztosan volnának olyan renitens állampolgárok, akik megpróbálnák elkerülni a rájuk mért végzetet, de az ilyenek ellen ott volna a halál-rendőrség, akik odafigyelnének, hogy mindenki pontosan tartsa be ami neki rendeltetett. Az engedetleneket pedig azzal szankcionálnák, hogy ismeretlen halálok-ot rónának ki rájuk. Ez volna a legszörnyűbb büntetés, hiszen mi célja maradna így az életüknek? Nem dolgozhatnának azért, hogy boldog halált vásárolhassanak maguknak, nem készülhetnének rá, nem lenne miről beszélgetni a barátaikkal, kivetné őket magából a társadalom.

Az egyhalálúak klubokat hoznának létre, beszélgetnének róla, segítenék egymásnak feldolgozni az eljövendőt... ohh..egészen elandalodom, ahogyan elképzelem: szerelmek, barátságok jönnek így létre, új nemzedékek előfutárainak harsonaszava lengi be a tavaszi lég málnaillatú eljövetelét... Szóval társadalom-formáló ereje is volna.

Lenne tőzsde is. A favorizált halálnemek árfolyama az egekbe szökne, bizonyos fajtákat szinte lehetetlen volna megszerezni, de befolyásolná a piaci értéküket a politikai helyzet is, hiszen jobb? bal? -oldali kormányzás alatt nyilván többen akarnák felakasztani magukat:)

A gyerekek a mostani autós kártyák helyett halál-kártyákkal játszanának, egy repülőgép-szerencsétlenség simán vinné a tüdőrákot, a pisztollyal fejbelővős pedig két megcsúszás a fürdőszobában-t érne. Anyukák így fegyelmeznék a gyerekeiket: vigyázz, ha rossz leszel, prosztatarákban fogsz meghalni!

Szerelmesek gyors lefolyású szívinfarktust ajándékoznának egymásnak, jelképezve, hogy csak a másikért dobognak.

És még számtalan, színes aspektusát látom ennek a halálmegválaszthatósági dolognak, de azt már meghagyom mindenkinek, hogy kiteljesítse a saját fantáziájában.

DE!

Elgondolkoztatok már azon, hogy igazán gazdag/befolyásos/hatalommal bíró embereket az XX. és XXI. században igen ritkán négyeltek fel, marcangoltak szét cápák, égettek el elevenen, tépték ki a zsigereiket ? Ők minha valahogy' gyorsabban és fájdalom-mentesebben tűnnek el ebből a világból...

Lehet, hogy ők már tudják?

Lehet, hogy tőlünk lopták el??

Rád vajon milyen vég vár?

 

 

6 komment


2008.10.09. 18:59 kunkorcsiga

danone metadon

Folyton eszembe ötlenek mindenféle összeesküvés-elméletek. Aztán legyintek, hogy hülyeség. Aztán meg ismét motoszkál bennem, hogy éppen ezért, éppen így működhetnek a galádságok, hogy az ember úgysem hiszi el, hogy ilyen lehet. Azután pedig eszembe jut, hogy hülye vagyok. De az is, hogy ha nem írom le és mégis - utólag - kiderül, hogy nekem van igazam, akkor örökké bazgatni fog a tudat, hogy megmenthettem volna az emberiséget, de legalábbis jelet hagyhattam volna Kara Starbuck Tharce-nek, mikor megtalálja a már kihalt Földet, hogy ne álljon ott buta tekintettel nézve a BSG előtt, hogy akkor most hol vannak az ősök? - és megértse, hogy mi minden vezetett idáig.

Nah.

Ma pl. barnamaci alkotás közben eszembe jutott a danon aktívia. Ritkán nézek tudatosan reklámot, ööö..tudatosan sohasem, bocsánat! de valami olyasmi azért rögzült (respect a marketingnek), hogy ha két hétig az ő joghurtjukat eszem, akkor valami őrült jól fogom magam érezni mind fizikli mind sprititualli.

Namost kizárt dolognak tartom, hogy a danone feltalálta volna a biológiai bölcsek kövét, vagyis nem hinném, hogy a termékük fogyasztása valójában indukálna mindenféle jóságot belül. Ámde, ha nincs így, akkor mivégre a reklám? Azt nem hinném, hogy az a cél, hogy egy átlag felhasználó legalább két hétig biztosan megegyen egy terméküket, mert az bevétel szemponjából olyan kisszerű volna. Hiszen, ha ma Magyarországon cca. tízmillió ember él, abból nem ehet joghurtot aki még nagyon csecsemő, aki nagyon szegény, aki tejérzékeny, aki utálja, aki elvbőldanontnem, de szerintem még így is marad kb. ötmillió. Nnamost egy ilyen izét, nem tudom mennyiért ad a kereskedőinek, de legyen nagyjából kilencven ft. Ha egy éven belül mindannyian vesznek tizenöt napon eresztül egy-egy joghurtot, az tizenötször négyszáz-ötvenmillió, vagyis hatmilliárd-hétszázötvenmillió huf.  Ami nem olyan rossz pénz mondjuk nekem, de egy ekkora cégnek, levonva belőle adót, járulékokat, munkabért, költséget, fejlesztést, mittudoménmégmit, akkor már nem olyan jelentős összeg nekik. Persze még így is kellemes volna, ha ezt a bevételt biztosan számolhatnák évről-évre, de lássuk be, az aktívia nem annyira őrületesen finom, cserébe kicsi pohárban van, viszont drága, tehát kevés az esély, hogy aki egyszer megkóstolta, az utána mindig ezt venné. És itt jön a megoldás:

Tesznek bele valami 'dolgot', aminek hatására, ha valaki konstans két hétig eszi a joghurtjukat, akkor addiktívvé válik és a szervezete követelni fogja utána is, hogy vigye be napról-napra. Így viszont már egyre jobbá válik az eladási arány és a bevételi is. Szóval függőséget okoznak, direkt és galádul kitervelve, szörnyű anyagi érdekek miatt. Ami pedig a függőséget okozza nyilván nem valami vitamin, ásványi anyag, vagy egyéb jótékony hatású objektum.

Ne egyetek aktíviát! :)

17 komment


süti beállítások módosítása