Elgondolkodtam ezen a halál-dolgon. Konkrétan a mikéntjén. Mert ez is olyan, mint a szokás, ahány ház, annyi. Biztos sokan tűnődtetek már azon, hogy milyen módon is jön el majdan - hangsúlyos rész a majdan - az elmúlás. Van, ki álmában szeretné, van ki úgy, hogy legyen ideje végiggondolni mindent, elköszönni a családjától, mások orgazmus közepette akarnak távozni, az elvetemültebbek esetleg úgy döntenek, hogy kiugranak az ablakon. De egy dolog azt hiszem közös: senki nem vágyik hosszadalmas, fájdalmas, kínok közepette való rettegős halálra.

Viszont azt ugyebár nem nagyon lehet tudni, hogy ki milyen halálmódra van predesztinálva. Arra gondoltam, milyen piaci értéket képviselne, ha az ember előre tudhatná a halálnemét.

És ez eladható volna.

Például én tudnám, hogy oroszlánok fognak széttépni, ami lássuk be nem túl kellemes módja az elhalálozásnak, ezért szeretnék megszabadulni eme lehetőségtől. Ilyen esetben keresnék egy olyan személyt, aki teszem azt ágyban, alvás között fog elhunyni, ámde jelenleg igen nagy szüksége van tetemesebb (ha-ha) pénzösszegre, így eladja nekem az ő kényelmesebb elmúlását és megkapja cserébe az oroszlánokat. Később ezt ő is elbizniszelheti, avagy bevállalja saját maga. A pontos idejét persze nem tudná senki, mert akkor az kijátszható volna és a halállal nem viccelünk. Nekem legalábbis legutóbb ezt mondta és nagyon szigorúan nézett, tehát hittem neki.

Már látom azt is, ahogy elterjedne a halálnem-bűnözés. Galádabb emberek fegyverrel kényszerítenének másokat a kedveltebb haláltípusokról való lemondásra. Krőzusok igérnének vagyonokat, hogy kiváltsák a maguk helikopteres-falra-felkenődős búcsújukat valami barátságosabbra.

A lottón minden héten kisorsolnának egy joker-halált, amit arra vált be a szerencsés nyertes, ami a szíve vágya. A plázákban külön halálruhabolt is volna, hiszen ha már tudjuk hogyan, akkor adjuk meg a módját, nemde? - mert olyan hervasztó dolog volna: úriasan lebiccenteni a fejünket egy ízletes vacsorát leöblítő bor kortyolása közben valami elnyűtt, pörköltszaftos pizsiben. De egy decens szmoking az azért mégis más, annak van sodrása egy olyan magasztos pillanatban, mikor rátalálnak ez emberre úgy két hét után a kis hetedik emeleti panellakásában.

Persze, biztosan volnának olyan renitens állampolgárok, akik megpróbálnák elkerülni a rájuk mért végzetet, de az ilyenek ellen ott volna a halál-rendőrség, akik odafigyelnének, hogy mindenki pontosan tartsa be ami neki rendeltetett. Az engedetleneket pedig azzal szankcionálnák, hogy ismeretlen halálok-ot rónának ki rájuk. Ez volna a legszörnyűbb büntetés, hiszen mi célja maradna így az életüknek? Nem dolgozhatnának azért, hogy boldog halált vásárolhassanak maguknak, nem készülhetnének rá, nem lenne miről beszélgetni a barátaikkal, kivetné őket magából a társadalom.

Az egyhalálúak klubokat hoznának létre, beszélgetnének róla, segítenék egymásnak feldolgozni az eljövendőt... ohh..egészen elandalodom, ahogyan elképzelem: szerelmek, barátságok jönnek így létre, új nemzedékek előfutárainak harsonaszava lengi be a tavaszi lég málnaillatú eljövetelét... Szóval társadalom-formáló ereje is volna.

Lenne tőzsde is. A favorizált halálnemek árfolyama az egekbe szökne, bizonyos fajtákat szinte lehetetlen volna megszerezni, de befolyásolná a piaci értéküket a politikai helyzet is, hiszen jobb? bal? -oldali kormányzás alatt nyilván többen akarnák felakasztani magukat:)

A gyerekek a mostani autós kártyák helyett halál-kártyákkal játszanának, egy repülőgép-szerencsétlenség simán vinné a tüdőrákot, a pisztollyal fejbelővős pedig két megcsúszás a fürdőszobában-t érne. Anyukák így fegyelmeznék a gyerekeiket: vigyázz, ha rossz leszel, prosztatarákban fogsz meghalni!

Szerelmesek gyors lefolyású szívinfarktust ajándékoznának egymásnak, jelképezve, hogy csak a másikért dobognak.

És még számtalan, színes aspektusát látom ennek a halálmegválaszthatósági dolognak, de azt már meghagyom mindenkinek, hogy kiteljesítse a saját fantáziájában.

DE!

Elgondolkoztatok már azon, hogy igazán gazdag/befolyásos/hatalommal bíró embereket az XX. és XXI. században igen ritkán négyeltek fel, marcangoltak szét cápák, égettek el elevenen, tépték ki a zsigereiket ? Ők minha valahogy' gyorsabban és fájdalom-mentesebben tűnnek el ebből a világból...

Lehet, hogy ők már tudják?

Lehet, hogy tőlünk lopták el??

Rád vajon milyen vég vár?